Benkő Gyula (Budapest, 1918. augusztus 22. – Budapest, 1997. június 30.) Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész. Benkő Péter színész édesapja. Az ő hangján szólalt meg 1997-ig a Szabó család Bandija.
Idősebb Benkő Gyula utószülött fiaként, hősi halott apja posztumusz vitézi rend-beli címét örökölte. A Józsefvárosban nőtt fel, szűkös körülmények között. Iparosok voltak a szomszédaik, anyjának is gyárban kellett dolgoznia, hogy felnevelhesse. A Széchenyi Gimnáziumban érettségizett. 1939-ben végzett a Színművészeti Akadémián, Ódry Árpád osztályában. A Vígszínházhoz szerződtették, előbb ösztöndíjasként, később rendes tagként. 1948 tavaszától 1949-ig Tolnay Klári és Somló István mellett a színház társigazgatója volt. 1949-ben az Ifjúsági Színházhoz került. 1951-ben Várkonyi Zoltán hívására visszatért a háborúban lebombázott, majd újjáépített Vígszínházba, aminek a Magyar Néphadsereg Színháza volt a neve 9 éven keresztül. 1962 és 1968 között a Színházművészeti Szövetség titkára volt. 1978-ban vonult nyugalomba, de egészen 1997-ben bekövetkezett haláláig játszott.
Díjai, elismerései:
- Jászai Mari-díj (1956)
- Érdemes művész (1960)
- Kiváló művész (1968)
- Hegedűs Gyula-emlékgyűrű (1971)
- SZOT-díj (1972)
- Munka Érdemrend Arany fokozata (1978)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1993)
- Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (1996)
- Harsányi Zsolt-díj (1997)
- Magyar Filmkritikusok Díja – Legjobb férfi alakítás díja (1997)